A honvédség körében mikor elterjedt, a román hadüzenet híre tömegesen kérték, hogy helyezzék át őket az erdélyi frontra. Így került Filep Aladár budapesti orvos az ojtozi szorosba majd a Casinului és Magurei hegyekbe.

Filep Aladár 1916

Ezt írta a fronton az utókorra hagyott naplójába, mind addig míg a napló olvasásában el nem érünk december végig, az érzésünk, hogy csak felsorolja az eseményeket, de a végén rádöbbenünk, hogy inkább elrettentő példának jegyezte le és hagyta ránk mondván: ha tudnák otthon, hogy milyen csúnya a „hősi halál”:

„1916. szept. 8. kérésünkre végre megjön a parancs, mely szerint az olasz frontról elengednek, a gazember románok ellen harcolni. D.e. 10 órakor ünnepélyesen búcsút vettünk a 61-esektől és végre elindultunk útnak. Camenben József főherceg érzékeny búcsút vett tőlünk. Beszéde végén könnyezett. Gyalog mentünk St. Danielbe, ahol bevagoníroztak és d.u. 5. ó-kor elindultunk.

Szept. 9-18. Hosszas de elég kellemes utazás után a Marosludas-Beszterce-i vonal „Nagycég-Budatelke” állomásán kivagoníroztak. Útközben Sarkadon 3 napig álltunk. Itt is harmadik napja vagyunk. Esetleg ma tovább megyünk. Csak az bosszant, hogy nem tudunk az ezredhez kerülni.

Nov. 9. a Forf. Fetei elfoglalása.

Nov. 15. orosz ellentámadás vissza vet bennünket. Nagy ágyútűz, roppant nagy veszteségünk volt.

Nov. 22. Őfelsége halálhíre a Putnánál ért.

Dec. 1. Régi álmunk teljesül visszaindítanak az ezredünkhöz. Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen keresztül.

Dec. 8. Megérkeztünk az ezredhez. Előzőleg 1 napot Kézdivásárhelyt és 3-at Bereckben töltöttünk. Az első vonalba kerültem.

Dec. 9. Reggel rukkoltam be a 4. századhoz.

Casinului-nál bombázás előtt. A nyíllal jelzett az orvosi.

Dec. 13. Gyanús készülődések. Rengeteg muníció, 8 új üteg érkezett. A csapatokat átcsoportosították. Minden jel arra mutat nemsokára támadni fogunk.

Dec. 16 Tűzérségünk mtőlünk a belövést.CernitVolf

Dec. 25. A karácson aránylag csendesen telt el. Roppant kellemetlenül érintett a 33-as horvátokhoz való kommandíroztatásom. Holnap lesz az általános támadás a horvátok nagyon kedvesen fogadtak.

Dec. 28-án a németek töllünk balra elvették a Vof Cernicat, így mi is előbbre jutottunk Az éjszakát az első oláh faluban Hârjában töltöttük.

Dec. 29. Reggel az ellenséges tüzérség kilő bennünket a házból. Erre mi behúzódunk egy vízmosásba. A századok ezalatt lassan előre haladtak és a „Trassén” túl krbl. 1500-al a Vof. Iancului lejtőjén helyezkednek el. Mi a „Trasse” alatt feküdtünk egy vízmosásban. Egész nap nagy szél és hideg volt.

Dec. 30. A támadást ma is folytattuk krbl 2 km-el jutottunk előbbre. A Vof Vrinceanului lejtőjén állottunk meg. Veszteségünk az első napoktól eltekintve krbl. 60 ember. Minimálisak ellenben a 82-esekről azt hallottam, rengeteg embert vesztettek. Szegényeknek mindig bőven kijut a „jóból”. Előre nyomulás közben végig jöttünk egy még a béke idején kiépített oláh álláson, melyet tüzérségünk alaposan megdolgozott. Az árkokon végig összeroncsolt orosz hullákon kellett járni. Ha tudnák otthon, hogy milyen csúnya a „hősi halál”.

Dec. 31. Az éjszakát egy nyírkas és jégbarlanghoz hasonló temperatúrájú lakban szerettük volna átaludni, de a tetőről a nyakunkba csepegő víztől nem igen lehetett. Igazán tragikomikus a „Kávéházi uraknak” butasága. Fogalmuk sincs róla, mennyi fáradságba, nélkülözésbe kerül minden előre tett lépés, a véráldozatot nem is számítva. Du. 1-kor megindultunk. Estére D. Păscară előtt álltunk meg.” A napló folytatódik 1917 szeptember közepéig, míg szabadságra hazaengedték Filep Aladárt.

A magyar honvédek Brassó felszabadítása után Uzonon keresztül bevonultak Háromszékre, faluról falura szorították ki a román katonaságot

Október 12-én 9. hadsereg 71. hadosztálya erőltetett menetben már Ojtoz felé halad. Ide összpontosított nagy erőt az antant, megérkeztek a 82-esek is. Valamint a 2-es 7. huszárezred is ők voltak akik Felső-Háromszékre, Gelencére, Hilibbe elsőként megérkeztek és a felszabadítás hírét elhozták.

A kézdiszéki hadmozgásokban a 7. huszárezred részvételét Vilmos huszár ezredes emlékkönyveben olvashatjuk

Október 15-én a 7. huszár csapat éjjel 11 órakor a Gyimesekből érkeztek Kászonfeltizre, nem sokat tudtak pihenni, Ismét egy új harcszíntér várt rájuk, a berecki hegyekben. A dobruzsai eseménnyel összefüggésben levő román csapat mozgás is segített – mivel Erdélyből ki kellet a román csapatok egy részét vonni – kiszorították immár a kelet-erdélyi front déli szárnyról is a román csapatokat. A teljes kiszorítás céljából az 1. lovag honvédek e célból a Kézdivásárhelytől északkeletre fekvő területen gyülekezett. A 7. huszárok lövész osztálya október 16-án részint gépkocsikon Csomortánra került.

„Egy napi pihenő után. melynek folyamán gf Schmettow ht.-parnok megszemlélte az ezredet Csomortánon s teljes megelégedését nyilvánította a H. 7. teljesítményei felett minden helyzetben, a löv.-oszt. okt. 18-án Kézdiaimás, Lemhény és Berecken át az ojtozi völgyben Ojtozra menetelt és ott éjjelezett. Fennt a hegyekben már hó feküdt. Másnap folytatta menetét az Ojtoz völgyben Sósmezőig, ahol a határt elérte. Sósmezőn úgy a H. 7., mint a H. 4. és H. 12. löv.-osztályait á Goldbach vez.-őrn. parsága alatt levő 71. gyal. ho.-nak rendelték alá, egyelőre ht.-tartalékot képezvén.

Okt. 20-án már korán reggel erős harci zaj hallatszott északkeleti irányból. D. u. 4 ó.-kor a löv.-oszt. parancsot vett, hogy azonnal induljon el Harjára, ahol a 142. gyal. ddárhoz osztották be. A menet szakadó esőben történt és különösen Harja után igen fáradságos volt a Golu Paltinisu hegy megmászása, miközben a gf.-ek és gyalogs. lövegek málhásállatait le kellett málházni és terhüket valamint a lőszert a legénység által kellett felvonszoltatni. Éjfélkor érkezett a löv.-oszt. fel a Paltinisura, ahol a 2. szd még az éj folyamán a Baile Slanic felé még csak nyomdokolt út mentén a 900 megm. pt.-tól (Baile Slanictól keletre fekvő magaslat) délre állást foglalt, az 1. és 3. szd pedig egyelőre tartalékban maradtak a Paltinisun.

Okt. 21-én a löv.-oszt. azon parancsot vette a 142. dandártól, hogy foglalja el Baile Slanic községet (8 km-re északra Sósmezőtől).”¹