Tizenhét hónap háború után, vessünk egy pillantást a Kárpát-kanyar ezen legkeletibb városára és településeire, az egyre súlyosbodó általános nyomorra. A Tisza-kormány, 1915-ben tíz százalékkal megemelte a kenyérliszt árát, a fejadagot hetenként és személyenként húsz dekagrammban állapították meg. A kormány 1915. június 16-i rendeletével „állami igénybevétel céljából” zárolta az egész évi gabonatermést, majd bevezette a „hústalan napokat” hetente két alkalommal. November 15-én megjelent a tejjegy, december 28-án a kenyérjegy egész Magyarországon, így ért véget az esztendő. Februárban közzétette a kormány 508/1916. számú rendeletét „a 10 mázsán felüli cukorkészletek kötelező állami felvásárlás céljára történő zárolásáról”.

Az alispán az 1916 év elejei beszámolójában beszél a tanügyről, áremelésekről és az élelemellátásról. Az elmúlt év tanévkezdés kapcsán elmondása szerint a tanítóhiány miatt voltak olyan felekezeti iskolák Felső-Háromszéken ahol a tanítást nem tudták megkezdeni, mint: imecsfalvi, székelypetőfalvi római katolikus, a kézdimartonosi görög keleti iskolákban. Az állami oktatás esetében mindenütt sikerült a pedagógus hiányt pótolni. A fertőzőbetegségek is terjedőben voltak ebben az időben Háromszéken 1915 végére fertőzöttek száma elérte a 327-et, a roncsoló torokgyulladás és a fültőmirigy gyulladás szedte a legtöbb áldozatát.¹

1916 márciusban a malom tulajdonosok a búzát nem tudták beszerezni, ezért nem tudták a vármegye liszt ellátását biztosítani. Kénytelenek a malmokat bezárni. A vármegye törvényhatósági bizottsága a belügyminiszterhez fordult, hogy engedélyezzék a gabona behozatalt Romániából, mivel szállítás szempontjából a légcselszerűbb. ²

A hús ára jelentősen növekedett az első negyedévben, ami annak a következménye, hogy a Romániából a csempészés szünetel, ezért a piaci árak emelkedtek, különösen a marha hús esetében jegyzi meg Dr. Király Aladár alispán a jelentésében.³ Az áremelést még a fellépett sertés vész is hozzájárult. A helyzet enyhítésére a gazdasági felügyelőség tenyészállatokat osztott ki a vármegyében 88220 korona értékben melyből elengedtek 18 ezer koronát, a különbözetet kamatmentes hitellel lehetett kifizetni. A felső-háromszéki települések költségvetés hiánya tetemes.

Kézdi költségvetése, vagyis háztartási alapjai, ahogyan akkor nevezték 1916 évre:

Várható Fedezet 184 886 korona

Szükséglet 268 637 korona

Hiány 83 750 korona⁴

Felső-Háromszék falvainak költségvetése arányaiban hasonló (összesítve):

Várható Fedezet 147552 korona

Szükséglet 262613 korona

Hiány 115061 korona

A hiány nagy része az adóhátralékokból és a beszolgáltatott termények kifizetésének a késedelméből, valamint a növekvő háborús terhekből állt össze.

Lassan a lakosság hozzászokott a folyamatos áremelkedéshez az emberek, az 1916-os esztendőben a háború élhúzódása fokozódó komoly hiányokat eredményezett a hátországban. Ennek köszönhetően mindinkább centralizálták a meglévő termények elosztását: bőr kikészítésének és forgalomba hozatalának korlátozása sok kereskedőt itt Kézdivásárhelyen kényelmetlen helyzetbe hozott. A kézművesek egy rásze bőr feldolgozással foglalkozott, lábbeliket, lószerszámokat készítettek. „Az új rendeletek szerint marhabőrt, lóbőrt és nehéz bőrt nem szabad ásványi cserzéssel kidolgozni. Gépszíjak készítéséhez a kereskedelmi miniszter engedélye szükséges. Felsőbőrt feketére festeni csak a katonaság részére szabad, talpbőrt eladni nem szabad. A fölhasználás korlátozása nem terjed ki kecske- és disznóbőrre és a nem szömörcés juhbőrre. A négy milliméternél vékonyabb talpbőr-készlet földolgozható. A rendelet szerint a korlátozás alá eső borkészleteket és gyártmányokat tulajdonosuk a kereskedelmi miniszter fölszólítására köteles a miniszter által kijelölt személyeknek a megszabott maximális áron eladni.”⁵

Az egyre kiterjedtebb lesz a központosított elosztás mely újabb korlátozásokkal és speciális szabályozásokat von maga után. A cukorközpont felállítása után például megtiltották, hogy sörfőzéshez cukrot használjanak föl. „Sörfőzés céljaira bárminemű, akár adózatlan, akár adózott cukrot beszerezni és fölhasználni tilos. Ez a fölhasználási tilalom kiterjed a sörfőzdék összes cukorkészletére. A rendelet különben arra is kötelezi a sörgyárosokat, hogy minden birtokukban levő cukrot a Cukorközpontnak bejelentsenek. A cukor zár alá kerül, rekvirálják és az illető sörfőzővállalat a cukorkészletet a Cukorközpontnak a tárolás helyén átadni vagy utasítása szerint forgalomba hozni köteles.”⁶

Kézdivásárhely éli a mindennapi évtizedek óta megszokott életét. Időnként felkavarja a a viszonylagos nyugalmat a katonai sorozás, és a megszorítások, vagy a pénzügyőrök mikor kutatják az eltitkolt gabonát. Ugyanis a háborúra hivatkozva mindenki be kellet jelentse a különböző termény tartalékát. A pénzügyminiszter rendeletére, a be nem jelentett búza, rozs, árpa, zab, és tengeri (kukorica), valamint az ezen gabona nemükből készített liszt, dara, de a bab, borsó, lencse, repce, lenmag készleteket lefoglalták. A bejelentett mennyiségekből visszatarthatták a fejadagnak meghatározott mennyiséget kivetítve egy évre.

Ugyan ekkor a kormány szabályozta a liszt és kenyér fogyasztást ezért életbe léptette a jegyrendszert. „Mindenkinek kétszáznegyven gramm liszt vagy kenyér jut naponta” – írja a Székely Újság Ugyanakkor a cikk írója biztat is „Ez a porció nagyobb mint, akár az osztrák, vagy német porció”. Nagyon szigorúan vették a jegyrendszert, ha valaki vendéglőben kenyeret akart enni a kenyérjegyét be kellett mutassa, amit a rendőrségen adtak ki, ebből levették az egy 60 grammos fejadagra szóló jegyrészt.

Kézdivásárhely főtere (A szerző gyűjteményéből)

1916-ban mikor már egyre nehezebben viseli a monarchia a háború nehézségeit a frontról csak pozitív hírek érkeznek. Ilyeneket lehet olvasni a sajtóban:

A beszarábiai arcvonalon az orosz áttörést meghiúsították. Az Olasz hadszíntéren folyik az álló háború, különösebb esemény nem történt. Szétugrasztottak egy montenegrói osztagot Majkovácnál, írja a budapesti hivatalos jelentés január 3-án. A politikai propaganda bizalommal tekint a további háborús fejlemények elé. A balkáni minden várakozási felülmúló sikerekről beszélnek. A jelentés szerint az antant külügyi hivatalaiban ideges kapkodás folyik.

„Az oroszok áttörési kísérletei kudarcot vallott, mint az előző napokban. Az orosz támadásokat részben hosszan tartó kézi tusában mindenütt visszavertük.”

„Három olasz ellentámadást visszavertünk”

Galiciában a Stripa alsó és közép folyása keleti állásaink ellen is intéztek támadást, amely ütegeink tűzében meghiúsult. Jelenti Höfer altábornagy, kinek jelentései naponta érkeznek táviraton.⁷

Akik Kézdivásárhelyen a döntéseket hozták 1916-ban

Az 1912. decemberben hat évre megválasztották a városi tanácstagokat ezek egy része választott polgárok, a másik pedig a nyers virilizmus⁸ alapján kinevezték. Így december 31-én Dr. Király Aladár alispán jelenlétében és Török Andor Kézdivásárhely polgármestere, Séra Gyula főjegyző, Benkő Lajos gazdasági tanácsadó, Dr. Vargha Béla tiszti ügyész, Mina Kálmán csendőr kapitány, Török József pénztáros, adóügy és tanácsnok, Tordai Dénes számvevő, Jancsó István I aljegyző, Dr. Dávid János tiszti orvos, Koós Ferenc állatorvos jelenlétében iktatták a harminc tanácstagot. Az akkori törvények szerint minden évben felülvizsgálták a tanácsosi listát és virilista rendszer szerint a legtöbbet adózó polgárok kerültek be. 1915-ben miután összeállították a legtöbb adót fizetők listáját, így nézett ki a tanácsosi névsor akik 1916-ban hozták a döntéseket.

Elekes Béla nyugalmazott főispán, Welneraiter János sörgyáros, Bajkó Barabás fatermelő, Dr. Sinkovits Aurél nyugalmazott honvéd törzsorvos, Dr. Sinkovits Ottó birtokos, Takarékpénztár,

Dr. Szentivámyi Árpád ügyvéd, Özv. Nagy Ferencné szeszgyáros, Dr. Szacsvai Gyula ügyvéd,

Benkő Sándor Járásbíró, Tóth Lajos szeszgyáros, Dr. Bodor Ferenc királyi közjegyző, Dobál Lajos dohány nagytőzsdés, Bándi István kereskedő, Török Sámuel sörgyáros, Szőcs Károly sörgyáros,

Özv. Jancsó Mózesné szeszgyáros, Dr. Tóth József orvos,

Ifj. Kovács János műmalomtulajdonos, Kupán József birtokos, Benkő István szeszgyáros, Dr. Herepei Iván ügyvéd, Kovács Ferenc gyógyszerész, Tóth G István takarékpénztár vezérigazgató,

Háromszék megye iskola tanalap, Kovács Ödön fakereskedő, Dr. Jancsó Béla ügyvéd, Sólyom Ferenc szeszgyáros, Csiszár József birtokos, Nagymihály Sándor építész,

Póttagok: Minorita szerzet, Fejér Károly kereskedő, Csiszár Pál kereskedő, Id. Török Sándor szeszgyáros, Ifj. Tóth Istvánné birtokos.

 A kisegítő Takarék Pénztár (A szerző gyűjteményéből)

Az év elején a Török Andor polgármester az 1915-ös év népesedés romlásáról panaszkodik, 130 haláleset történt, ezzel szemben a születések száma 90 volt, házasságot 21-et kötöttek, a város történetében még ilyen kevés nem volt – a polgármester szerint. Ezen nem is lehet csodálkozni, mikor a férfiakat a frontra vitték, az itthon maradtak a kételyek és a háborús hírek borzalmai és szeretteik elvesztése közt őrlődtek.

A sajtó szilveszter után az elmúlt év kitüntetettjeiről is beszámol. A 24. hadtest gyalogezredbeli önkéntesen bevonult kézdivásárhelyi Vén Zoltán tanító hadnagynak kimagasló haditettiére hadidiszítményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományoztak. A városból még Hamar Zoltán tartalékos zászlóst, Vass Boldizsár tartalékos hadapródot és Túroczi Mózes szakaszvezetőt jutalmazták bronz vitézségi éremmel. A kézdiszentkereszti Rettegi Árpád a 2. közös gyalogezredbeli őrmester megkapta a nagy ezüst vitézségi érmet az orosz harctéren Bugovica község melletti harctéren jeleskedett. Testvére Rettegi István orosz fogságba esett ⁹

A posta hozott rózsaszín tábori levélre írva olyan leveleket, melyben a város lakóit köszöntötték a Székely Újságnak címezve. Ilyen volt Tankó Sándor a 24. hadosztály gyalogezred őrvezetője újévi üdvözlete:

Fogadják jó kívánataimat
Az új esztendőben;
Legyen béke a hazámban
S minden család körben.

Vessen véget a háború
Ez év kezdetével,
Hogy érjük át a jövendőt
Békével, örömmel.

…

Hozza el a mi jó Atyánk
Nemsokára az időt,
Hogy kívánjunk odahaza
Boldog újesztendőt.

Részlet 1. Tóth László: Kézdiszék 1916, írásban és képekben

Következő

 Felhasznált források: