A romló gazdasági helyzet ellenére biztató hírek érkeznek a frontról

Ahogyan telnek a napok a gazdasági helyzet egyre romlik, munkaerő hiányban szenved a vidék, jön a tavasz és a földek megművelése mind inkább az asszonyokra hárul. Az anyatermészet se volt kegyes,'15-ös év termése rosszabb volt mint ahogyan előre becsülték, a cséplésnél rosszra fordult az idő és megromlott a termés egy része. A helyzet romlását annál jobban semmi nem tükrözi, mint a bankok helyzete, kénytelenek voltak a kamatokat csökkenteni a betétek után, a Kézdivásárhelyi Kisegítő Takarékpénztár Részvénytársaság egy év alatt 5%-ról 4,12%-ra csökkentette a kamatot.

A szabad kereskedelmet is korlátozták ez a kézdivásárhelyi kereskedőket érzékenyen érinthette, hisz élénk kereskedelem folyt Romániával. 1916. január 1-től kötelesek voltak a külföldre vitt áruk ellentételezését a bankba beszolgáltatni és átváltani koronára. Megszigorították a pénzügyi ellenőrzéseket. A kenyér és a liszt fogyasztás korlátozását betartása elősegítéséért, a termést be kellett jelenteni, ez főleg a gabona félékre és a kukoricára volt érvényes. Az intézkedés hatékony betartatása érdekében a a hatóságot felhatalmazták, hogy a be nem jelentett mezőgazdasági termékeket felkutassák és lefoglalják.

Egyre gyakrabban érkeznek behívólevelek, az alkalmatlannak nyilvánítottakat is már többedszer vizsgálják át és közülük sokan be kell rukkoljon. Az oktatás is megsínylette, hisz pedagógusokat is elvitték a frontra. Az inkább református vallású színezetű Székely Újság aprólékosan beszámol, hogy az egyházat kellemetlenül érinti az év eleje, lefoglalták laktanyaként az iskolatermet ezért egészen március 6-ig szünetelt a hitoktatás. A főgimnáziumban is hasonló a helyzet ott még hadikorházat is alakítanak ki.

Háború ide vagy oda január 10-én hétfőn megtartják a téli sokadalmat, előző két napon állatvásár volt. Ekkortájt pezsgő színházi élet folyt Kézdivásárhelyen. Így aztán nem csoda, hogy fontos hírként járja be a várost, a Vigadó nagytermének a bejáratáról valaki ellopta a rézfogókat. Az esemény azért lett kardinális hír, mivel pontosan színészek érkezése előtt történt.

Vigadó (A szerző gyűjteményéből)

Januárban előadás özön volt a Vigadóban. A publikum szórakoztatására városba szerződtetett társulat érkezett. Az évad elején közönség a „Fészek a városban” háborús témájú színdarabot játszották kevés érdeklődő előtt. Ami nem csoda, hisz háború volt a mindennapjuk, ezért kevesen voltak kíváncsiak a színpadon is végig élvezni. A vígjáték, operett ellenben nagy érdeklődésnek örvendett. Telt ház mellett adták elő Oszkár Nedbal három felvonásos operettjét a „Lengyel vért” , melyet röviddel a háborús színdarab után játszottak. Pár napra rá következett a „Jó éjt Muki” három felvonásos bohózat. A színházi publikum még megtekinthette a „Mozitündér” színdarabot és a „Zsuzsi kisasszony” három felvonásos operettet.

Kritikus lehetett a korabeli városi közönség mert a „Korzó szépe” előadást a helybeli újság kemény kritikával illette, amit a végén fel is old azzal, hogy a „Nemtudomka” igen jó előadásával feledtették az előbbi csalódást. Az előadás sorozat folytatódott az „Ezüst pille” operettel, az „Apja lánya” vígjátékkal, a „Sybill” operettel, Bródy Sándor „Timár Liza” színművével. A sorban a „Legénybúcsú” következett amiről a Székely Újság megjegyzi:” Hiába! Közönségünknek csak operett kell. Ezt már volt alkalmunk megállapítani s a szombati premier bebizonyította”. Nem csoda a könnyed szórakoztató műfaj kedvelése, hisz a székely ember a bajban a nyomorából is tud humort faragni, egy baka így üdvözli kedvesét: „Kelt levelem Oroszországban. Tisztellek egészséggel, én hála Istennek egészséges vagyok. Komisz idők vadnak, havadzik, porozgat.” (…) Levelét így fejezi be: „Ha majd egykor a síromra nyír keresztet tűznek, akkor elfeledem minden búmat, azt és, hogy éltem.”

Tábori életkép (Forrás: Fortepán)

A világégés ellenére az irodalom kedvelése sem hanyatlott. Az év elején harangozták be Szabó Jenő református lelkész „Magyar szível” című verses kötetét és Szőts István életéről szóló könyvet, aki 1675 és 1754 között élt Kézdívásárhelyen és a város főbírája volt. Mi több a Székely Újság minden számában az érdeklődők találtak verset, novellát a háborús beszámolók és politikai helyzet elemzések mellett. A kulturális élet is hasonlóan mozgalmas volt. Különböző egyletek, társaságok bálokat és előadásokat szerveztek, a befolyt összegeket jótékonysági célokra felajánlták.

Höfer altábornagy szinte minden nap küldi a hadi jelentést de esetenként valamilyen tévedés miatt késnek a hírek, egy ilyen hír Isonzóról jelent meg januárban. Ma már lehet tudni az Isonzó hadszíntér drámai végkimenetelét. A csata amiről beszámol a Székely Újság januárban, az 1915. november 9–12. között zajlik ekkor még győzelemre állt a monarchia. „Isonzón már gyengülnek az olaszok kétségbeesett emberpazarló rohamai, azért gondolták az olaszok, jó lesz az elfakult olasz babérok helyett az olcsóbb balkáni babérok után nézni.” A sajtó nem csak a német hadszíntér nagy eseményeiről számol be, hanem a 24-es gyalogezred kézdivásárhelyi zászlóalj dicsőségéről is tudósít a kelet-galíciai frontról:

„Az oroszok minden képzeletet felül múló erővel támadtak január 6-ról 7-re (1916) virradó éjszaka Buczacz és Burkanov (Ukrajnában) között. E pillanatban ért oda a segítségre kirendelt hadosztályunk. A kézdivásárhelyi zászlóalj, amelyiket akkor Kolozsváry vezetett. A zászlóalj, - amely legnagyobb részét a 2 hónappal előbb besorolt 18 éves újoncokból állott, - lelkesült morállal rohant a mintegy két orosz ezredet kitevő ellenségre. Eget verő -rajta- kiáltás és negyedóra múlva a viszonylag óriási túlerőben levő ellenség 36 ágyút, 1 ezredes, 4 más tiszt, 300 ember fogoly és 1000 halotton felüli veszteséget hagyva hátra, örülten menekült eredeti állásába. Mire az ezredünk és a többi ezredek beértek – a muszka el volt végezve.” ¹ Az ilyen tudósításból nehezen lehet a színhelyet megállapítani, mert ha tudták és a bakák a pontos helyet és azt a levélben megírták a cenzúra kisatírozta.

Földrengés okozott rémületet a vidéken

Január végén már a mintegy másfél éves háború után nem lepte meg a város lakóit a pénzügyminiszter bejelentése, hogy marad 1916-ban is a hadiadó. Háború ide vagy oda azért Kézdiszéken nyugalmasabb volt az élet mint máshol Európában, a háború zaja csak a helyi újságokon keresztül, vagy szabadságra frontról haza távozott bakákon keresztül jutott el az emberekhez, és a bőrükön érezték a nélkülözést. Ekkor még néha durvább viccelődésre is sor került. Egy ilyen eset volt mikor Csiszár Imre szeszgyáros a cselédeit kiküldte szénáért. Palkó András vicces kedvében volt és, hogy társait a szalmakazalról leugrassza annak szélét meggyújtotta. A láng gyorsan terjedt és a kazal leégett. A sikeres viccért a humoros fiatal ember 7 hónap fogházat kapott.

Volt, hogy a háborús riogatások mellett az anyatermészet is megviccelte az embereket. Január 26-án nagy riadalomra ébredtek a város lakói, erős földrengés rázta meg a házakat 6 – 7 lökés volt déli irányból. A korabeli jelentések nagyobb károkat nem jegyeztek fel. Felmerült a kérdés, hogy a reformátustemplomon keletkezett apró repedések veszélyesek is lehetnek ezért szakemberrel megvizsgáltatták. A presbiteri jegyzőkönyvben olvashatjuk: „templomon észlelt és veszélyesnek képzelt repedésekről a szakértői tett próba a vakolatokkal, mely lefejtése alatt falak sértetlen épségben állanak (...) a földrengés nyomtalanul tűnt el, a templomot komoly veszedelem nem fenyegeti, nagyobb mérvű javítást nem forog fenn”.²
A földrengés kapcsán a kézdivásárhelyi római katolikus templomról nem leltünk fel semmilyen feljegyzést, úgy szintén a vidék templomairól és ingatlanokról sem.

^Kézdiszék

Vittek mindent ami fémből volt.

Kép: kezdi2.jpg A városház, ma Incze László Céhtörténeti Múzeum (A szerző gyűjteményéből)

Ilyen muníció fogyasztás mellett nem lehet csodálkozni, hogy februárban erősödik a fém-beváltás szorgalmazása. A háború elején a résztvevők mindössze néhány hónapos harcra számítottak, ezért az érc utánpótlással legkevésbé sem készültek fel az elhúzódó háborúra. A nagy háború kezdetekor a katonai értelemben nagyon jól felkészült német hadvezetés se gondolt a nagyméretű anyagigényre. Hamar rájöttek, hogy lőszerkészleteik készleteik 1914 végére kiürülnek. Ekkor aránylag gyorsan átszervezték a hadiipart. Az acél készlet 1916-ra kezdett kifogyni ekkor indult meg a katonai rekvirálás első hulláma, a második 1917-ben volt. Kormányrendelet jelent meg: „a háztartási fémek méltányos áron a hadsereg céljára átvétessenek”. Így aztán vitték a bronzból, sárga- és vörösrézből, ónból, ónötvözetből készült tárgyakat (kilincsek, ablak-, ajtó- és bútorveretek) . Nem kímélték gyümölcsbefőző rézüstöket, gyertyatartókat, főzőedényeket, rézsúlyokat, vörösréz fürdőkádakat, mosóüstöket. 1916 májusban jelentést kértek az egyházaktól azokról a harangokról mely nélkülözhetőek. A harangok leszerelésük és elszállításuk későbbiekben bővebben tárgyalom.

A Székely Újságban olvashatjuk, hogy múzeumba illő tárgyakat szolgáltatott be a lakosság. A városi tanácsház nagy termében egy sarokba gyűjtötték össze a fémeket a nagy asztal mellé, ahonnan a polgármester szokta üdvözölni a városatyákat, a szemközt oldalon Gábor Áron ágyúja volt kiállítva – írja a cikk írója. . „A sok földön heverő réztárgy között mindjárt feltűnik egy félméter magasságú megcsonkult harang, melyet Sósmező katolikus közönsége adott a szent célra. Valami istenfélő hívő öntette. (…) hibás ortográfiával, harang helyett harag, öntötte helyet ötöntet. Sóról szóra így szól: Ezen haragot ötöntet Péter József és társai: Róza és Marmarica Isten dicsőségére Sósmező 1913.” Isten dicsőségére öntették és lett belőle öldöklő fegyver ember dicsőségére. Ugyan erre a dicsőségre áldoztak fel két templomi kehelyt Nyújtódról , melyeket 1844 szeptember 16-án szenteltek fel és ezt írta rajta „Consacrat die 16 septembris 1844” - írja a szerző. A nyujtódi templomból származik egy adomány kehely is amin ezt írta” Wir Deutsch fürchten Gott sonst nichts in der Welt”. (Mi németek csak az Istentől félünk, senki mástól a világon.) A tárgyak felsorolása folytatódik a háztartásban használatos gyertyatartókkal, evőeszközökkel, cigaretta tartókkal. A felsoroltak között volt egy 1780-ból származó pénzhamisító klisé is Kézdiszentkeresztről, mely Mária Terázia tallérok készítésére szolgált. ³

Azon se lehet csodálkozni, hogy a segélyek, juttatások folyósítása akadozik. A helyi sajtó a nyugdíjas pedagógusok zúgolódásáról számol be. „A nyugalmazott állami tisztviselőket és az állami tisztviselők özvegyeit az állam segélyben részesíti, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy mi nem vagyunk a segélyezendők között. Pedig az érvényben levő törvények ezt előírják.” Ezt nagy méltánytalanságnak nevezik és felhívást intéznek aláírás gyűjtésre Háromszéken az összes érintetthez mert a „társadalom egy osztályát sem nyomja olyan mértékben a folyamatos drágulás mint őket”. A nehézkes közlekedés kikerülésért Székely János nyugalmazott iskola igazgató a felhívás kezdeményezője, azt javasolja, hogy egy levelezőlapon csatlakozásukat juttassák el hozzá.

A háború finanszírozását is a lakosság nyakába varrta a monarchia. Miután az állam tetemes hitel felvétele után erről már nem is álmodhatott kötvényeket bocsátottak ki, amit hadikölcsönnek nevezett el.

A monarchia pénzügyi helyzete egyre jobban romlik, a lakóssághoz fordulnak pénzért

 Hadikölcsön jegyzés reklám plakát (Forrás Vasárnapi Újság 1916)

...1915 közepén a pénzügyminiszter úgy vélte, hogy a májusban megkezdett második hadikölcsön annyira kizsigereli a lakóssági megtakarításokat, hogy hosszabb ideig szóba sem kerülhet újabb akció. Az a reménye, hogy a katonaságot spórlásra tudja fogni nem hozott eredményt, az ellenkezője történt az állóháború egyre több pénz vitt el. Az 1915 végén és 1916 elején kénytelen volt kibocsátani a harmadik és negyedik hadikölcsönkötvényt. 1918 végére a Monarchia két felében összesen 53,7 milliárd korona értékben bocsátottak ki hadikölcsönkötvényt, igaz, ez az utolsó években már igen csak galoppozó infláció miatt összesen alig 14 milliárd 1914-es értékű koronát jelentett. Ezzel együtt a hadi- és egyéb kölcsönök végül összesen a háborús kiadások háromötödét fedezték, 1918-ban pedig már négyötödét. A cégek is de a lakosság is vásárolt, a kecsegtető 6,25 százalékos megtakarítás reményében. A hadikölcsön azonban nem csupán egyszerű pénzügyi akció volt, ami alkalmat adott rá, hogy az emberek és cégek megtakarításaikat növeljék. A lelkesedés legalább ilyen fontos volt azért, hogy a társadalom elszántságát is tükrözzék. A kölcsönöket hatalmas propaganda vezette be, a lapok hosszasan cikkeztek hazafias kötelezettségről, hosszasan írtak, hogy a városok, arisztokraták, ismert vállalkozók, politikusok közül ki és milyen összeget jegyzett. A Budapesten megjelenő Vasárnapi Újsághoz hasonló szövegek jelentek meg a korabeli sajtóban:

„A háborút csak úgy nyerhetik meg hős katonáink, ha az egész nemzet segíti küzdelmüket. Ők verőket ontják, nekünk itthon maradottaknak dolgoznunk kell s áldozatot kell hoznunk vagyonunkból. A nemzeti becsület követeli, hogy küzdő katonáink semmiben se szenvedjenek hiányt. Azért az itthon maradt polgár becsületlevelet szerez, mikor hadikölcsönt jegyez.

Szövetségeseink és ellenségeink egyaránt lerótták e tekintetben hazájuk iránti kötelességüket. A német nép odaadta minden nélkülözhető vagyonát, a franciák szintén milliókat hordtak együvé. Szégyen lenne, ha elmaradnánk szövetségeseink mögött, hazafiatlanság lenne, ha túltenne rajtunk az ellenség. A hadikölcsön sikere fölér egy győzelemmel.

De a jegyzés nemcsak kötelesség. Az önérdekünk is ezt parancsolja. A hadi kötvény ép oly biztos, mint a pénz. A míg a pénznek értéke van, addig értéke van a hadikölcsönnek is.

Az otthon tartogatott pénz nem hoz kamatot. A hadikölcsön pedig akkora jövedelmet nyújt, amekkorát a jól vezetett takarékpénztár sem fizet. Pedig a magyar állam biztosabb adós, mint a

világ leggazdagabb pénzintézete.

Kicsi összeggel is lehet jegyezni. Huszonhárom koronával már jegyezhetünk egy száz koronás hadi kötvényt. A hátralékos vételárt minden számottevő pénzintézet olcsó kamat mellett előlegezi.

A magyar állam csak kölcsönt kér, amelyért gazdag kamatot fizet.

A kinek módjában van és mégsem, jegyez, az nemcsak magának okoz kárt, de nemzete ellen is vétkezik.” ⁴

A propaganda és a magas kamat reménye megtette a hatását Kézdivásárhelyen is. A negyedik hadikölcsönjegy záróegyenlege, így festett Kézdiszéken Kézdivásárhelyi Takarékpénztárnál 769 600 koronát, az a helyi Agrár Takarékpénztár fiókjánál 257 800 koronát jegyeztek, ez összesen 1 685 850 jegyzés volt. ⁵

A propaganda ellenére a vesztes Magyarország, hosszú ideig nem tudta a hadikölcsönöket visszafizetni, mire az ország fizetőképes lett az infláció elvitte a hitelt is és a kamatot is.

Két év alatt 18 főgimnáziumi ifjú vesztette életét a fronton

Római katolikus főgimnázium (Beke Ernő magángyűjteménye)

A háború kiterjedését onnan is lehetett érzékelni, egyre gyakrabban jelentek meg behívó parancsok és mind idősebb embereket szólítottak el a családjuktól. 40 és 50 év közötti férfiakat is elkezdték besorozni. A bevonulási hirdetmény szerint mindazok a magyar állampolgárságú 40 és 50 év közötti férfiak, aki 1870, 1871 és 72-ben születtek és a népfelkelési bemutatószemlén, pórszemlén, utóbemutató szemlén , vagy a népfelkelési felülvizsgálaton alkalmasnak találtattak, 1916. évi február hó 28-án; az 1865, 1866 és 1867-be született és fegyveres szolgálatra alkalmasnak talált népfelkelők ⁶ pedig 1916. március 3-án - amennyiben név szerint felmentve nincsenek – a népfelkelési igazolványi lapon feltüntetett magyar királyi honvédkiegészítő, illetőleg császári és kir. kiegészítési parancsnokság székhelyére tartoznak bevonulni. Azok akik 1870-71-72-ben születtek és önkéntes belépés folytán március 3-án kötelesek bevonulni szól a hirdetés.⁷

Március idusán megemlékeztek a főgimnázium hősi halottairól. Két év alatt 18 ifjú vesztette életét a fronton.⁸

1. Farkas Lajos, kézdivásárhelyi. Meghalt Galíciában 1915. január 12.

2. Balogh Pál, kézdivásárhelyi. Meghalt Győrben 1914. szeptember 12.

3. Várhelyi Gábor, kézdivásárhelyi. Meghalt Szatmárnémetiben 1914. december 24.

4. Szabó József kézdivásárhelyi. Meghalt Oroszlengyelországban Bulbánál 1915. január 6.

5. Czirmai Ödön kézdivásárhelyi. Meghalt Miszkov község határában 1914. szeptember 4.

6. Szász Józsiás szentléleki, Oroszlengyeíországban Selez mellett 1915. 8.

7. Hadnagy Vilmos kézdivásárhelyi, Meghalt Galíciában Urlo- vánál 1915. aug. 29.

8. Piblinger József, kézdivásárhelyi. Meghalt Oroszlengyelországban 1915. aug. 18.

9. Sipos Lajos, torjai. Meghalt Szereth mellett. 1915. okt. 8.

10. Begidsán Ottó, kovásznak Meghalt a rudai magaslaton 1915. július 1.

11. Tuzson Lajos, dr. kézdivásárhelyi. Meghalt Kolozsvárt 1915. dec 11.

12. Bodor Benedek, zászlós, az ezüst és arany vitézség! érem tulajdonosa, meghalt 1915, jún. 6-án az Odomkára vezető út mellett Lubsa község szélén.

13. Kozma Gábor, sepsiszentgyörgyi. Meghalt Galíciában Niavdolnyban. 1915.. május 26,

14. Kovács Ernő, budapesti. Meghalt az Osztrie magaslat 1915. ápr. 24.

15. Aulinger István, zabolai. Meghalt Opocnó község közeli ben, Oroszlengyelorsz. 1915. máj. 14.

16. Vajna István, martonfalvi. Meghalt Alsóvereczkén. 1915, április 12.

17. Khell Lakács, berecki, meghalt Urlóban, Galícia. 1915.30

18. Fiilöp Lajos, kézdivásárhelyi. Meghalt a rohotyni járvány kórházba. 1915. szept. 10.

A nélkülözés az itt élőket sem kímélte, a jegyrendszer, a fémbegyűjtés, a fokozódó háborús propaganda, rettegés a hírektől, hogy ki veszítette el újólag a hozzátartozóját rányomta bélyegét a város és a vidék életére. Ennek ellenére ha szerényebben mint más években, de méltó megemlékezéssel áldoztak március 15-e emlékének. Délelőtt az iskolákban volt ünnepség, délután a templomokban. Este a Vigadóban volt a „polgárságnak hazafias ünnepélye, közösen a Kézdivásárhelyi Kaszinó, a Kereskedők és kereskedő Ifjak Társulata és a Polgári Olvasókör rendezésében” tudósít a helyi sajtó március 16-án.

A falvakban is megünnepelték nemzeti ünnepünket a torjairól így számol be a sajtó:” Torja és Karatnavolál Vöröskereszt Fiókegylete 15-én este a karatnavoláli állami elemi iskola helységében műsoros ünnepélyt s ezzel kapcsolatban nagy hadi estélyt rendezett, mely fényesen sikerült. Az est programjának első része csupán március 15-ke emlékezetének volt áldozva, míg a program második részét aktuális háborús dolgok töltötték ki. Alkalmi beszédet Zajzon Lajos ref. lelkész mondta, a Talpra magyart Ősz Lázár ref. lelkész szavalta.” A harmadik részben szavalatok énekek, kuruc nóták voltak és fellépett a vegyes dalárda.⁹

Nem csoda, hogy szerényebb volt az ünnepség mint annak előtte, hisz ahogyan az emberek zsebe ürült ki a város kiadásai is évről évre nőt, a katonaság ellátása és a polgárok elszegényedése egyre nagyobb terhet jelentett a városnak. A mozgósítástól kezdve 1915, július 15-ig 5199 Korona 62 fillért tett ki, melyben benne van a mozgósítási és katonatiszti beszállásolási költségek összege, a hadbavonultak helyett felfogadott alkalmazottak fizetése, segélyezés, stb. A kintlévősége a város házi kasszának 10558 Korona 10 fillér jövedelem s az egyes be nem fizetett jövedelmi adó 2366 Korona 10 fillér. 1916-ban több a kiadás a múltévhez viszonyítva. Január és február hónapokban a kiadások helyettesítésére 702 Korona 05 fillér, beszállásolásokra 3436 Korona 69 fillér, kintlévőség 1347 Korona és 65 fillér. Igazából nem lehet érzékelni a háborús korona értékét de képet alkothatunk ha ismerjük az akkori élelmiszerárakat. 1 db. tojás 60 fillér, 1 kg marhahús 2 korona, a disznóhús kilója 2,2 korona, 1 liter tehéntej 28 fillér, egy tyúk 2 korona. Áprilisban maximálják a cukor árát 1 korona 31 fillér átlag árra. A burgonya árát is meghatározták 9 és 11 korona között métermázsánként (Pallas Nagylexikon szerint 1 métermázsa = 100 kg)

Nélkülözés ide vagy oda a felső-háromszéki falvakban sem szűnt meg a kulturális élet így kerül megszervezésre Kézdiszentléleken tizenegy lány szervezésében és előadásában a „Leányfurfang” című darabot, mely cselekménye az 1848-as forradalom alatt játszódik. A bevételt jótékonysági célra szánták. A három előadásból 229 korona és 94 fillér gyűlt össze, ami a viszonyokhoz képest szép eredmény hisz egy jegy 20-40 fillér volt – írja a Székely Újság.

Ahogy Kézdivásárhely esetében a járásban is népesedés romlásról lehet beszélni

„Bár Magyarország 1914 augusztusa előtt még azon országok közé tartozott, ahol a házasságkötések ezer lakosra jutó száma az egyik legmagasabb volt, a háború alatt jelentősen veszített vezető pozíciójából. Magyarországon 1913-ban ezer lakosra még 9,2 frigy jutott, ezzel mind a későbbi hadviselők, mind pedig a későbbi semlegesek között az élen helyezkedett el. A következő években a történelmi Magyarországon jelentősen visszaesett a házasságkötések száma. Az 1915-ös év különösen kedvezőtlennek számított, hiszen az ezer lakosra jutó házasságkötések száma a háború ideje alatt ekkor volt a legalacsonyabb.” ¹⁰

A Márciusra elkészült statisztika szerint Kézdi járásban az összes születések száma 918, házasságot kötött 79, meghalt 1128.¹¹ A születési és elhalálozási statisztika vagyis a népmozgalma ahogyan akkor nevezték amikor még még Sósmező is a járás tagja volt tényleg magas népesedés csökkenést mutat településenként. Az egymásután szerepló települések ugyanazon anyakönyvi kerületbe tartoztak: Dálnok és Kézdialbis: született 39, házasságot kötött 5, meghalt 55; Alsó és Felsőcsernáton: született 84, házasságot kötött 11, meghalt 86; Futásfalva és Ikafalva: született 26, házasságot kötött 1, meghalt 38; Kézdikővár és Kézdiszárazpatak: született 52, házasságot kötött 3, meghalt 58; Lemhény és Kézdialmás: született 107, házasságot kötött 3, meghalt 130; Ozsdola és Kézdimartonos: született 115, házasságot kötött 7, meghalt 106; Nyujtód, Kézdisárfalu és Kézdiszászfalu: született 42, házasságot kötött 6, meghalt 45; Szentkatolna és Kézdioroszfalu: született 36, házasságot kötött 2, meghalt 45; Esztelnek, Kurtapatak, Csomortán és Bélafalva: született 70, házasságot kötött 6, meghalt 81; Torja: született 80, házasságot kötött 12, meghalt 94; Karatnavolál: született 42, házasságot kötött 10, meghalt 39; Kézdiszentlélek: született 96, házasságot kötött 7, meghalt 1059; Kézdiszentkereszt: született 22, házasságot kötött 1, meghalt 62; Bereck: született 77, házasságot kötött 1, meghalt 112; Sósmező: született 32, házasságot kötött 4, meghalt 31; Kézdimartonfalva, Kézdimárkosfalva és Hatolyka: született 28, meghalt 41.

Nem volt könnyű az itthon maradottaknak sem. Kézbe kellett venni a gazdaság vezetését, a földek megművelését. Az alig serdülő fiúk szántottak, vetettek az édesanyák segítségével.

Az élelem hiány egyre nehezebbé tette a felső-háromszékiek helyzetét, a minden napi eszközök, ruházati ellátás is hasonlóan körülményes volt. Minden nyers anyagot felemésztett a front. Olyan ötletek voltak a spórlásra, mint a divatlapok cenzúrázása, hogy a csicsás, flancos ruhákat ne engedjék reklámozni, mert az csak anyag pazarlásra ösztönöznek.

Budapesti dívat (Érdekes Újság 1916)

Megjelenik a facipő és ezek készítésének szorgalmazása. A sajtóban megjelenik a reklám, hogy facipő gyártási tanfolyam indul Sepsiszentgyörgyön, egyben propaganda is a szöveg. Érdekes, hogy akkor is ha valami nem működött az állami szervek megjelentek a kényszerrel. Ezt olvashatjuk a korabeli sajtóban: „A polgári leányiskola megtelt érdeklődőkkel és a vidék tanítónőivel, akik a tanfelügyelő felhívására jelentek meg a tanfolyamon, hogy falvakon ők legyenek a facipő elterjedésének apostolai.” A Székely Újság ezt írja az új divatról: „A mi megyénkben Ádám Éva és lelkes munkatársainak lelkes munkája nyomán terjed az eszme. Így van az, hogy nálunk is kezd felkerülni a csinos női lábakra a facipő. Tehát a háború új divat hozzánk is beköltözött, illetve akarjuk mondani bekopogott, kip-kop. Valóság lett a meséből lakcipőből facipő. Akinek pedig bántja a fülét a demokratikus kopogás, az gumisarkat verethet a facipőre.” ¹²

^{Részlet 1. Tóth László: Kézdiszék 1916, írásban és képekben}

^{Folytatás következik}

 Előző cikkek: https://hoseinkemleke.blog.hu/2019/06/28/kezdivasarhely_mindennapjai_1916_ev_elejen

Felhasznált források: