Új időszámítást vezetnek be

     Korán kezdődött 1916-ban a vetés és a mezei munka, azt is mondták az öregek, hogy nem emlékeznek valaha is ily korán befejezték a tavaszi vetést, így a nyári munkálatok is hamarabb kezdhették.

     A tavasz beálltával a nap később kezdődött. Április 30-án éjjel tizenegy órakor új időszámítás léptettek életbe. Az órákat egy órával előbbre tizenkét órára állították. Szeptember 30-án éjfélkor tértek vissza a május előtti időszámításra. Az intézkedést Németország kényszerítette a monarchiára, a gazdasági és közlekedési érintkezésekre hivatkozva. A magyarázat egyszerű, az ipar, a gyár, a kereskedelem, a gazdasági, a hivatalos életben egy órával korábban végződik a munka és ennek az a következménye, hogy a világítás energia hordozókban óriási megtakarításra nyílik alkalom. Kiszámították a magyar és az osztrák monarchiában csupán a világító anyagban több millió koronát lehet megtakarítani.

     Az emberi életet nem spórolták, mert egyre több a sorozás, azok közül akiket még nem vittek el, a 19-36 éveseket és az 1866 és 1897-ben születetteket is háborúba szólitják.¹ A monarchiának, az egyre több embert igénylő helyzetben, a cigánykérdés is fontos lett. A lakóhellyel nem rendelkező, folyamatosan vándorlásban a cigány férfiak nagy többségét nem tudták besorozni, sőt mi több az aránylag magas társadalmi réteg kivonta magát minden kötelezettség alól. Erre való tekintettel a belügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben eltiltja a cigányokat a szokásos kóborlástól. Ott, ahol épen tartózkodnak, összeírják, nyilvántartásba veszik és elhelyezik. Hogy elkóborlásukat megnehezítsék, elveszik tőlük vonóállataikat és járműveiket. Lovaikat a katonaság részére állítják elő hadi-szolgáltatás képen, jövőben pedig lovat, öszvért és szamarat csak külön rendőrhatósági engedéllyel szerezhetnek. A 18-50 éves cigány férfiakat a sorozó a sorozóbizottságok elé állítják s azokat, akik fegyveres szolgálatra nem alkalmasak valamint a nőket a hadi szolgáltatásokról szóló törvény alapján munkára kötelezik. A hadbavonult cigányok családjai szintén részesülnek hadisegélyben. A munkára alkalmazott cigányok pedig munkadíjat kapnak. Azonban sem a segélyt, sem a munkadíjat nem kapják kezükhöz. Ezeket a pénzeket az elöljáróságok kezelik. ²

Fortepan_BABARCZY ESZTER.jpg (Forrás: Fortepan_BABARCZY ESZTER, 1916)

A férfiak a frontokon harcoltak, idehaza az asszonyok, idős szülők, öreg béresek, gyerekek próbáltak helytállni, egyre égetőbb volt a munkaerő hiány. Ezzel együtt nőt az éhínség is. A munkaerő pótlásra és a józan ész diktálta meggondolásból ha város hadi terhek mellé foglyokat is kapott akiket el kellett tartani, akiket beosztottak mezei munkára, vagy a városrendészetbe. Így történt, hogy a Kossuth Lajos utca szépítését orosz foglyok végezték el. A kisajátított területen egy teret alakítottak ki. A munkálatokat orosz hadifoglyok végezték. A Székely Újság lehangoló cikket írt, hogy alig történt meg a kisajátítás máris a falvakról érkező fogatok megálló helye lett és félő, hogy a lakosság szeméttároló helynek fogja használni. ³

     Júniusban eltemetik az első kézdivásárhelyi hősi halottakat akik több mint valószínű a kórházban hunytak el. Ekkor avatták fel a református temetőben a díszsírhelyet: „Amint hírül adtuk, a ref. egyházközösség a temetőben díszsírhelyet adott a városunkban elhunyt hős katonáink részére. A díszsírhelyet mely a közönség adományából épült fel most vasárnap délután avatták fel szép ünnepély keretében. Nagy Gerő énekvezér éneke után Czirmay Zoltán lelkész magas szárnyalású imája emlékezett meg a sírban nyugvó négy hősről, majd a z énekvezér gyönyörű énekszólója, Nyugosznak ők, a hős fiuk rekesztette be az ünnepélyt.”⁴

Aggasztó hírek érkeznek a hegyen túlról

     A városban a kialakult szokásokat még a háborús hangulatnak sem sikerült derékba törje. A még itthon maradott kereskedők a délutáni holt időben az üzletek előtt egyik-másik kereskedő köré gyűltek és beszélték meg a városi ügyes bajos dolgait, a gazdaság helyzetet és elmaradhatatlanul a háborús eseményeket. Vonzó találkozóhely volt a város értelmiségi rétegének a két patika a főtéren.

 Középen a patika (Beke Ernő magángyűjteménye)

     Az egyik a piac keleti a másik a nyugati oldalon. Télen bent a patikákban gyűltek délutánonként össze, ahogy az idő melegedett a padokat helyeztek el a patika elé és itt beszélték meg a politikai helyzetet, a városban történteket. A beszélgetésbe időnként a kereskedők is belehallgattak. A szellemi élet atyjai egy-egy orvos, vagy ügyvéd hangadó köré csoportosultak, persze megoszolva aszerint, hogy kinek milyen volt a politikai nézete és érdrklődése. A ország helyzetéről híreket a jól értesültség kihangsúlyozásával adták elő, de leginkább a háború alakulása volt a téma. Akik átjártak a hegyen túlra egyre aggasztóbb hírekkel tértek haza, csapatösszevonásokról sorozásokról beszéltek. Hadakat vonultatnak fel a hegyek lábánál. Nem csoda, hogy erről szólt a beszélgetések nagy része, ez általános jellegű volt mert még döntést is hoztak a rémhír terjesztésének a büntetésére. A Székely Újság egyre gyakrabban foglalkozott a témával és nyugtatta az embereket.

     Május végén már nagyon érezhető a munkaerő hiány, a kereskedelmi miniszter engedélyezi az államvasutakhoz a 14 és 18 év közötti fiatalok felvételét saját kérésükre. Ami még fokozza a munkaerő hiányt, tovább folynak a sorozások, most már a a huszonnégy éven aluliaknak csak kivételes esetben adnak felmentést. A sorozás alól csupán a még itthon maradt molnárok és pékek kapnak felmentést és a nagyon idős népfelkelők. A munkaerő hiány enyhítésére az aratás ideje alatt nagyobb számban engedtek szabadságra katonákat.

     A sajtóban is rémisztő hírek keltek lábra. Igaz, hogy ide a Kárpát-kanyarba késve értek el de a határ közelsége és az onnan jövő mendemonda annál nagyobb aggodalommal töltötte el az embereket. Július 9-én meg is érkezett a hír Budapestről, mely arról számol be, hogy Szinajában a román koronatanács elhatározta mozgósítják a negyedik hadtestet a román-orosz határ megvédésére. De ami még rémisztőbb volt és ez inkább szájról szájra terjedt és azt rebesgették, a románok az antant oldalán hadba szálnak feladva semlegességüket.

     A nyári hangulatot a Historia Domusokban tudjuk nyomon követni. A Ft. Sólyom Géza gelencei plébános így ír: „Új katonák bevonulása s az elesettek fölötti mélységes fájdalom uralkodik a lelkekben. A kezdetben föllángoló vallásosság helyét a közöny foglalja el. A rekvirálás következtében megszűkült kenyér nagy ínségben tartja a lelkeket. Időközben szárnyra kelnek a román invázióról szóló hírek. A Putna határon őrtálló katonák magán értesülései csak megerősítik ezeket a vész híreket. Már a menekülésre gondolnak az emberek, mert a hírek megvalósulása esetén itt nagy vérontás lesz.”⁵

^{Részlet 1. Tóth László: Kézdiszék 1916, írásban és képekben
Folytatás következik}